Már a reggelem is rosszul indult.
Ruhás szekrény lefejelése: Pipa
Késés az első óráról: Pipa
Kaja otthon hagyása: Pipa
Pénztárca otthon hagyása: Pipa
Pedig ma mindennek passzolnia
kellett volna.
- London, London, London.. -cicegett
le rám Mr. Rixon, a töri tanár. Sosem szerettem, de ez kölcsönös- legközelebb
igyekezzen jobban.. - dobta a padomra a témazáróm.. Csak add, hogy legyen meg a
hármas!- Kettes.- vigyorgott rám, én pedig hitetlenkedve kaptam fel a gyűrött
lapot a padomról, és néztem a kávé folttól éktelenkedő, láthatóan direkt
félreosztályzott dolgozatomat. Láttam már, ahogy a tanár úr a kocsijában
javítja a dogákat, de mindig is reméltem, hogy nem az enyémet fogja leinni.
Egy mélyről jövő sóhajjal próbáltam
elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy legyen erőm reklamálni. Gyorsan összeszámoltam a
pontjaimat, majd gyors mozdulatokkal felálltam. Ha megerőltetem magam még a
négyeshez is elég pontom van..
- Mr. Rixon? –kocogtattam meg a
vállát, mert épen Ever fölé görnyedve magyarázta, hogy mit rontott el. Igen. Ever-t
valahogy jobban csípi, pedig az ő stílusa elég szemtelen. Én pedig hiába vagyok
hozzá mindig udvarias, vagy halk szavú, nem ér semmit. Engem gyűlöl.
- Mit akar?- kérdi, miközben
csípőre tett kézzel méreget.
- Tanár úr, elosztályozta.. És
leitta kávéval a dolgozatom.. -kezdem lassan, majd mikor legyint, kicsit
felemelem a hangom. Nem lehet, hogy ezen a mérges, zsémbes emberen múljon a
félévi átlagom.- Tessék átszámolni a pontjaim.
- Dehogy számolom, kettes lett!
Törődj bele, és legközelebb alaposabban tanulj! Na hagyj..- tért ki mellőlem,
de visszavágtam elé. Engem csak úgy ne tologasson odébb!
- Nem.
- Nem? Drágám, ezt még nagyon
megbánod..- kezdte, de az orra alá nyomtam a dolgozatom.
- Kérem, számolja át újra!
- Nem.
- Nem?- vontam fel a szemöldököm, és
kezdett kicsit az idegeimre menni ez az egész.
- Nem.
- Te jó ég.. Kérem számolja át, és
végleg békén hagyom! NA?!- kiáltottam fel ingerülten.
- London, menj az utamból. –rázta a
fejét.
- De szépen kértem! Nézze át!- nem
tágítottam. Tudom, hogy direkt csinálja.. Csak velem ilyen szemét.
- Tudod mit? Óra után várlak a
tanáriban. Na menj az útból! - lökött rajtam, én meg lesokkolódva meg sem
moccantam. Most komolyan megint az irodájában kell hallgatnom, ahogy kioktat?
Hagyjon már!
Dühösen huppantam vissza a helyemre,
majd a tolltartóm, és a füzetemet a táskámba süllyesztettem. Minél hamarabb
kiérek a teremből, annál jobb. Én aztán nem megyek vele az irodába!
Csengetésre már készen voltam
kisprintelni a teremből, így mikor az megszólalt, úgy rohantam az ajtó felé, mintha
az életem múlna rajta. Persze mindenki így tett, ezért nem tettem nagy
feltűnést. Már éreztem, hogy megúszóm, mikor egy osztálytársam nyomódott nekem
hátulról. Nem vagyunk annyira jóban, hiszen megvan a maga társasága, de a nevét
azért tudom.
- Calum, ha lehet ne támaszkodjak a
lapockámra!- szóltam rá, mire még inkább nekem dőlt.
- Bocs, Luke esett nekem.-
szabadkozott, majd valahogy kiegyenesedett, én pedig végre kiértem az ajtón.
- Mindegy..- motyogtam, majd a
folyosó vége felé kezdtem sietni. Megúsztam! Hah!
- London Bree, az irodámba!-
harsogott a terem ajtajából Mr. Rixon, nekem pedig a hideg futkosott a hátamon.
Miért velem történik ez? Az istenit péntek van, jobb programom is lenne, mint
itt ülni. És mégis mi a francért érdekli annyira ez az egész? Egy rohadt újra
ellenőrzést kértem tőle, de arra sem volt képes! Akkor én mégis miért legyek
vele együtt működő?
- Nem szólok még egyszer,
szaktanárit szeretnél?!- ordított utánam, én meg megtorpantam. Oh, hogy.. A
dühtől elvakultan vettem 180 fokot, és futólépésben követtem a tanári felé. Már
lassan rendszeressé válnak ezek a látogatásaim ide. Bah!
- Ülj le ide, mindjárt jövök!-
mutatott ingerülten a tanári előtti padokra, én pedig szem forgatva levágtam
magam az egyikre. A tanári ajtaja egy pult mögött van, a pultnál, pedig mindig
áll egy tanár. Mindig. Aki éppen ott van, attól kérhetsz segítséget, ha valami
történik. Én a pult előtti padra ültem, és figyeltem a tanárt, aki papírokat
pakolgatott. Engem ugyan nem tanított, de látásból ismertem. Ahogy körbe néztem
elsőre nem tűnt fel semmi. De aztán mégis. Annyira el voltam foglalva a saját
magam sajnálásával, és a tanári elemzésével, hogy nem vettem észre a srácot,
aki mellém ülve hozzám szólt. Zavartan kérdeztem vissza.
- Mi?
- Csak azt kérdeztem, hogy mi a
neved..- vont vállat, miközben egy szőkésebb tincset söpört ki a homlokából.
- Oh, pedig tudnod kéne.. Én volnék
a lány, aki a péntek délutánjait egy ideg beteg töri tanár miatt, rendszeresen a
tanáriban tölti. - nevettem fel kínosan, majd egy tincset kifújtam az arcomból.
- Uhm. Bocs, én most jöttem.. De
azért sajnálom.- húzta el a száját, majd vigyorogni kezdett.
- Mi az?
- Jah, csak..- nézett rám- semmi.
- Mi van?- nevettem fel.
- Hát semmi.. ez az, nem?- mosolygott
idétlenül.
- Jó, és te miért vagy itt? Péntek
van.. Ha új diák vagy, akkor hétfőn kezdesz, nem?- még mindig hitetlenkedve
néztem rá.
- Aha, de valami adminisztrációs
izé. Nem tudják, hogy én én vagyok. Igazolnom kell magam..- röhögött fel, én
pedig csodálkozva figyeltem. Hogy tud valaki így nevetni? Vagy inkább
hahotázni. Elképesztő..
- Értem- feleltem, majd a maradék
időben csöndben ültünk egymás mellett. Én mérgelődtem Mr. Rixon-on, ő pedig az
igazolványát hajtogatta ki-be. A végén kicsúszott a kezéből, be a pad alá. Érte
nyúltam, majd mikor megéreztem, nagy nehezen kiemeltem a pad mögül. Akaratlanul
is a nevére siklott a tekintetem.
- Ashton Fletcher Irwin- olvastam
fel hangosan, mire vigyorogva kikapta a kezemből az igazolványát, és a zsebébe
süllyesztette.
- Na jó, és akkor te..- kezdte, de
megjelent mögötte Rixon, én meg elkezdtem felkaparni magam a padról.
- Ha lehetne, csipkedd magad!-
kiáltott oda, mire motyogtam egy halk „menj a francba!”-t. Lassú léptekkel
indultam el, majd mikor Ashton mellett is elhaladtam hátraszóltam neki.
- Szia.
- Szia.- köszönt vissza, majd mikor
már majdnem beléptem a tanári ajtaján rám kiáltott- Hé!
- Igen?- néztem rá vigyorogva.
- És téged..?
- London vagyok.- mondtam, és
tudtam, ha valami béna poént mond a nevemre, akkor sosem leszünk jóban. De nem
tette. Mindössze a hátam mögé mutatott, ahol Mr. Rixon tornyosult, és annyit
mondott, hogy egész cool nevem van. Én pedig egyet biccentve neki,
bebotorkáltam a töri tanár irodájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése