"Azon a szombaton sok minden történt. Talán az elején kéne kezdenem, de nem tudom az hol van. Ott, amikor Harry ébresztett? Vagy amikor Ash-t tanulmányozva felpattantam és elrohantam? Esetleg mikor Ever hívott? Vagy még később.. ? Fogalmam sincs. Összefolyik, hogy mi történt egymás után, de ezek főleg az akkori érzelmeim miatt voltak. Hiába tudtam előre, az egész hideg zuhanyként ért.. Komolyan. Mintha fejbe csaptak volna egy tepsivel. Egy forró tepsivel.
Talán túl messzire mentem, mikor elaludtam azon a kanapén. Talán Ash is felelőtlen volt, hogy hagyta, hogy elaludjak. Igen, valószínűleg ez mind az ő hibájából történt. Nem mintha annyira gyorsan lett volna fejleménye, bár az sem maradt el, de most, így öreg fejjel, ha visszagondolok tényleg az a fránya kanapé indított el valamit. Mindig ez van. Engem utálnak ezek a bútorok.."
Maddox zárva. Mit is vártam, háromnegyed 8 van.. Hétvégén 9-kor nyit. Így most Ever-ékhez tartok, miközben a horgonyos nyakláncomat szorongatom. Ha ideges vagyok mindig ezt csinálom. Elég szar szokás, már vagy 6 helyen meg van csomózva a bőr, amin lóg. Még Alextől kaptam.. okot nem igazán mondott, hogy miért adja, így jó testvér lévén kikaptam a kezéből, és a nyakamra csomóztattam vele. Ő feltette, és azóta ha elszakad, csak akkor kerül le a nyakamból. Szeretem azt gondolni, hogy ez a horgony tart a földön.. és ha leveszem, akkor a képzeletem elvisz valami Isten háta mögötti helyre. Így ha úgy érzem valami kicsúszik a kezem közül, vagy parázok, csak megfogom - néha meghúzom, hogy biztosan a nyakamban van -, és megnyugszom. Most is segít.
A kapu kódot bepötyögve, 2-esével veszem a fokokat, és szaladok az elsőig, ott pedig otthonosan belököm az ajtót.
- Sziaa! - ugrik rám vidáman, a pizsamás barátnőm.
- Hali - teszem le őt is, meg a táskámat is, és mivel tudom, hogy a szülei még alszanak, próbálok halkan a szobájába lopakodni. Félig meddig sikerrel, hisz szokás szerint belerúgtam a nappali szélén álló "könyves szekrénybe"
- Picsába.. - ugrálok fél lábon, ő pedig a könyökömnél fogva beránt a szobába, nehogy leverjek még a végén valamit. A szobája igazából full lányos, durván az ellentéte az enyémnek. Bár most nála is kupi van, még így is látni, hogy "rendezett" a káosz. A könyvei szabályos formában vannak szétterítve az íróasztalán, a francia szótár virít mindennek a tetején.. A falai már halványabban mint anno, de még mindig szép a tapéta, az ágya pedig hanyagul be van vetve.
- Hogy-hogy felvetted ilyen korán? - érdeklődik, miközben hanyatt dől az ágyon.
- Jah, Alex megy dolgozni, ilyenkor felébredek rá - Ash-sel aludtam, az öccse keltett. Na ennyit arról, hogy igazat mondok.. A szám magától mozgott, még csak esélyem sem volt irányítani a kitörő mondatokat. Legalábbis hadd hibáztassam egyenlőre a számat, és nem az akaratomat. Hazudtam.. és ez már most felíródott a lelkiismeretembe. egyszerűen önálló életre keltek a mondataim.
Talán, hogy megvédjék Evert az érzelmeitől, vagy talán az enyémektől, de lehet, hogy a kb. 6 óra alvás volt kevés. Nem tudom. Csak azt, hogy hazudtam! Neki! Evernek.. és most már nem korrigálhatom. Pedig talán pont neki számítana igazán, hogy hol voltam, hisz..
Egy idő után feloldódott a hangulat, bár a reggeli kóma még mindig mindkettőnkön rajta volt. Szóval a felszínes, "hogy vagyok "-ok lassan átváltottak egyre mélyebb kérdésekbe. Felbukkant, a "hogy állnak a jegyeid" téma, a srácok-é is, és innen jöttek a többiek. Kitárgyaltuk, hogy Cal miért dúdol folyton, és hogy ezt egy idő után mi megszokjuk, de ha az utcán megyünk furán jön ki.. Hogy Luke tényleg helyes, még úgy is, hogy csak a barátai vagyunk.. Hogy Mikey-nak rajzos szakra kell menni, mert olyan mint Picasso.. És végül jött Ash.. Amit minduntalan próbáltam elkerülni, mert bármikor szóba került furcsa érzés kerített hatalmába. Nem, ne higgye senki, hogy egyik pillanatról a másikba szerelmes lettem! Belé soha! Csak.. kezdtem Ever szavain is érezni, hogy valami megfejthetetlen testvériség van köztünk, amire se mi, se ők nem tudják a választ. Csak van, mi élvezzük, mások pedig lesik, hogy most együtt vagyunk-e, vagy sem.
- Mikor láttad Irwint utoljára? - kérdezte, de a hangjából kiérződött némi csalódottság, amit nem tudtam elsőre hova tenni.
- Hát.. náluk filmeztünk tegnap délután. Képzeld tetszett neki a Gyűrűk Ura! Tök örültem.. legalább valaki aki velem izgulta végig - céloztam rá, hisz ő bealudt Zoe-val az első fél órában, mikor velük néztem meg.
- Uh, én még nem voltam náluk soha.. - szólt szomorkásan, félretéve a szemrehányásomat, ami igaz, csak játékos volt, azért sosem szokta megjegyzés nélkül hagyni.
- Hát kérd meg, hogy egyszer had nézz be! - ajánlottam vállat vonva, belemerülve a Dirty Work dallistájába, hisz pont azt kaptam le a CD-k közül.
- Az nem én volnék..
- Mér', szerintem nem zavarná - vonok ismét vállat, most épp a Nothing Personal-t nézegetve. Ever és az ő All Time Low rajongása..
Visszagondolva nem figyeltem rá eléggé.. Már az első kérdés után minden figyelmemet rá kellett volna szentelnem, hisz tudnom kellett volna mit akar mondani. És ami azt illeti.. Én tudtam is. Csak a szívem még nem akarta befogadni a tényt..
Visszagondolva nem figyeltem rá eléggé.. Már az első kérdés után minden figyelmemet rá kellett volna szentelnem, hisz tudnom kellett volna mit akar mondani. És ami azt illeti.. Én tudtam is. Csak a szívem még nem akarta befogadni a tényt..
- London.. Figyelj! - fogja meg a vállam, én pedig a szeméből tudom, hogy most már kötelességem rá hallgatni. Halkan sóhajtok, majd a CD-t a francia szótárra dobva leülök mellé az ágyra. Figyelem, ahogy tördeli a kezét, miközben egy olyan dolgot akar elmondani amit már tudok. Kár, hogy ő ezt nem sejti. Sokkal egyszerűbb lenne nem végighallgatni, ahogy közli, hogy mit érez.
- Tudod, mikor Ash jött, akkor mindenki sokkal közelebb került egymáshoz. A fiúkat is megismertük. Ez mind az ő érdeme. Sosem hittem volna, hogy ti ennyire jóban lesztek. Eltelt két hónap, és ha belegondolok többe tudsz róla, mint a fiúkkal mi mind együtt. Ez azért durva. Főleg úgy, hogy nem is vagytok.. kapcsolatban. Vagy igen?- az utolsó mondatnál lehajtotta a fejét, és mély levegőt vett, hátha fény derül a titkunkra. De nincs se titok se kapcsolat.
- Ever, ezt tudod hányszor tisztáztuk már! Csak barátok vagyunk! És azok is leszünk!- húztam féloldalas mosolyra a szám, de amilyen gyorsa tettem, olyan gyorsan is tüntettem el onnan. Ever megnyugodva kifújta a levegőt. Egy percig csöndben ültünk, mind ketten gondolkozva. A szívem egyre jobban dübörgött a mellkasomban, mintha megállt volna az idő. Ha kimondja, akkor kötelességem lesz segíteni neki a tervében. Mert neki mindig van terve.. Ami általában hibádzik valahol. Ebből van már tapasztalatunk..
Bevallom, nekem is vannak vakmerő ötleteim, de ettől függetlenül, neki kicsit más értelemben. Így nem csoda, hogy most is parázok, hogy mi lesz.
- London - húzta el a második 'o'-t, miközben kiskutya szemekkel nézett rám.
- Hm? - Most fogja mondani..
- Megfojtasz, ha elmondok valamit?
- Kizárt! - Lehet, ha azt mondod, amire gondolok..
- Khm.. Azt hiszem belezúgtam.
- Mármint kibe? - Tudtam. Éreztem. Megmondtam.
- Hülyee.. Hát Ash-be! De neked ez nem baj? - gyűrögette a párna szélét, amit épp most vett a kezébe.
- Miért lenne baj, ha csak barátok vagyunk? - De baj.. azt hiszem. Vagy nem? NEM TUDOM!
- Hát nem t'om. De szerinted van esélyem nála? - mosolygott jóindulattal. Tiszta, egyszerű jóindulattal.. Én miért nem lehetek ilyen? Miért kell önzőn még ilyenkor is csak arra gondolnom, hogy velem mi fog történni, és mi fog nekem rosszul esni?
Vegyük a tényeket.. Ever bírja Ash-t. Oké. Ash nem bír senkit, ezt nagyon sokszor közölte már.. Azt mondta még sosem volt egy lány sem, akire felfigyelt volna rendesen. Lehet, hogy nem fognak össze jönni. Ki tudja? Ha mégis, akkor pedig megpróbálom ezt a fajta "testvériséget" megőrizni a haverommal. Hiszen, csak nem fog megtörténni az, hogy elszakadunk egymástól? Ez volt életem eddigi legfelhőtlenebb időszaka. Sosem gondoltam bele, hogy lesz neki majd egy barátnője, akivel majd az idejét fogja tölteni.. Helyettem! Akivel majd összekuporodva a kanapén maratonokat fog nézni, együtt fog aludni, kézen fogva sétálgatni..
Eddig a szabadidőnkben kb. mindig ketten voltunk, és a furgonjával mentünk a rétre, ahol én a hasamat süttetve hallgattam a Hornsby-i sztorijait. Remélem ez nem fog megszakadni, ha összejönnek. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy ha ennek egy kicsi része is rajtam múlik, akkor már nyert ügyük van.
Ash bízik bennem.. és ha megmondom neki az "emberismerő" szokásommal, hogy Ever-rel jól mutatnának, és adjon neki egy esélyt, mint barátnőnek, akkor adni fog. Azt hiszem ezt hívják egyszerre átoknak, ás áldásnak. Ha valakit ennyire ismersz.. Hogy tudod, hogy egy szavadba kerül, és megváltoztathatsz bármit.
Magamban idegesen próbálok koncentrálni, miközben eldöntöm, hogy belekerülök-e a kettejük dolgába, vagy sem. De ennyivel tartozom Ever-nek. Hiába tudom, hogy nem illenek egymáshoz, hiába tudom, hogy nem ismeri Ash-t annyira, hogy bele tudjon szeretni.. Mégis traktálom az agyam a képekkel, ahol ketten vannak, vidámak, fogják egymás kezét, és ölelkeznek. Egyre jobban bizonyítom magamnak az igazam.. Nem illenek egymáshoz. Ever folyton vigyorog, szereti a világos színeket, nyugisabb a természete, bulizni se szokott annyira.. Szereti a horrorokat - ebben az egyben egyeznek Ash-sel -, de az értelmesebb filmeket rühelli - példának jogán Gyűrűk Ura. Nem tudom elképzelni őket egymás mellett.. Kész, pont!
De Ever bírja őt. És hogy helyre hozzam a barátságunk segítek neki összejönni vele. De ha egyik meg bántja a másikat, én nem fogok igazságot tenni. Ha lesz véleményem akkor sem. Ha tényleg nagyot téved a másik, akkor sem. Úgyis tudom, hogy kinek adnék igazat. És az a másik barátságot tönkretenné. Talán végleg. Bah! Így a gondolatmenetem után rá vágom, hogy esély mindig van, ő pedig vidáman a nyakamba borul. És én is mosolygok. Nem tudom miért.. talán az ötlettől, hogy ha Ash mellé el kell képzelni valakit, akkor legalább olyan legyen, akit én is szeretek. Ever pedig ilyen.. Szerethető!
- Figy', London akkor beszélsz majd vele, vagy hívjam fel én? Vagy hogy legyen? Szerinted ébren van már? - halmoz el a kérdéseivel, és az utolsó miatt akaratlanul is beugrik, ahogy Harry keltett, én pedig a mellkasán feküdtem a srácnak, akibe a barátnőm zúgott bele. Ha Ever hívja, talán ezt elmeséli neki.. Hogy vele aludtam.
- Beszélek vele még ma! - felelem csöppet sem hátsószándékkal. Áh, dehogy!
- Uh, köszönööm! - ugrik ismét a nyakamba, és ezúttal le is gurulunk az ágyról - Júj, jól vagy? Ne haragudj! Te is beverted a térded? - beszél egyfolytában.
- Nem éppen. Kiszednéd a bokád a hátamból? - kérdezem elhűlve, mert alig kapok levegőt. Elég erősen vágódtam hátra. Ah.
- Jah, hogy az a te hátad! Bocsi - nevetett fel harsányan. Elképedve néztem rá, miközben végre nem éreztem azt, hogy meghalok.
- Mégis kinek a háta lenne?! - tettem fel költőien, nagy levegőt véve.
-Hát.. öö.. Te, Bree nem csörög a telód? - terelte a témát, de fél másodperccel később felcsendült a Hail To The King. Még visszakiáltottam neki rohanva, hogy ne hívjon így, és így pont belerúgtam az ágy szélébe, de sebaj!
- Igen, ki az? London vagyok, nem a város! - vettem fel, hisz ismeretlen volt a szám, a dal pedig egyre hangosabban üvöltött.. Még a végén Ever szülei felébrednek rám.. csak az kéne, hogy jól leszidjanak, hogy reggel már itt lebzselek. Bah!
- Nem vagy vicces! 10 óra van, hol vagy? Azt ígérted, estére hazajössz, erre..
- Anya indulok! - azzal le is raktam. A telefonom hangszórója elég hangos, így még jó, hogy Ever nem volt az előszobában, különben furán jött volna ki, hogy estére kellett volna hazaérnem.. Na mindegy. Egy rövid magyarázat után, hogy segítenem kell otthon takarítani (!), felhúztam a bakancsom, és kiszaladtam a lakásból. Persze előtte kisujj-esküztünk, hogy még ma beszélek Ash-sel.. Kinek mi a fontossági sorrend.
- - -
- Megmondtam, hogy nem bírom azt a srácot! - kiáltott rám anya, miközben én a kanapéra vetődtem.
- Én meg közöltem, hogy nem érdekel!
- De London ez nem így megy! Oké, hogy fáradt voltál, hisz péntek volt, de azért még nem alszunk ott egy fiúnál! - állt mellém, én pedig sosem szeretem, ha veszekedés közben ilyen közel áll hozzám, így felugrottam, és megkerültem a kanapét.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy mennyi ellentétet tettél ebbe a mondatba..
- Nem érdekelnek az érveid! Magyarázatot várok! Megmondtam, hogy nem bírom azt az Irwin gyereket, erre te csak azért is vele lógsz! Direkt csinálod, hogy idegesíts, ugye? - kiáltott idegesen, és láttam, hogy nagy levegőt vesz, nyugtatás képpen.
- Képzeld nem csak körülötted forog minden! Istenem, hogy egyesek.. - idegesen a hajamba túrtam, és még dühösebben vettem tudomásul, hogy a könnyeim gyűlnek a szememben. Sosem szoktam sírni, de ha dühös vagyok, vagy érzem, hogy nem figyelnek a szavaimra - pedig azok igazak - akkor tudatlanul potyogni kezdenek.
- Hogy egyesek.. Fejezd be, ha már belekezdtél! - provokált tovább. A pumpa még feljebb ment bennem, ahogy belegondoltam, hogy valószínűleg élvezi, hogy "neki van igaza".
Már nyitottam a szám a válaszra, mikor a bejárati ajtó megmozdult, és Alex lépett be rajta két nagy bevásárló szatyorral a kezében. Mintha elvágták volna, úgy lett vége az ordítozásnak. Fel sem emelte a fejét, úgy rúgta le a Nike-ját.
- Legalább az utcán ne lehetne hallani a kiabálást.. De az a gáz, hogy tőletek zeng minden! - csapta le a szatyrokat a földre. Elfordultam tőle, hogy ne lássa a könnyeimet, és úgy haraptam az ajkamba, és túrtam egyszerre a hajamba, hogy még véletlenül se forduljak meg. Az kéne, hogy most kérdezgetni kezdjen.
- Megint mi van? London, hol voltál éjjel? - kérdezte egy szinttel halkabban, és a hangjából kitudtam venni, hogy hol engem fixíroz, hol anyát.
- A húgod Ashton-nál aludt! - csattant fel anya, én pedig szem forgatva megfordultam, a könnyeim egyre csak potyogtak.
- Oh, Alex előtt már neve is van! Eddig csak az "Irwin gyerek" volt - vágtam rögtön vissza. Tudjátok.. legjobb védekezés a támadás.
- London.. miért sírsz? - kérdezte már lágyabban, és közelebb lépett hozzám.
- Mert belement egy traktor a szemembe! Szerinted? Ismersz, ha felbasszák az agyam, akkor.. - de újra rám tört, és felzokogtam. Lehet tényleg gyenge lelkű vagyok, de ha valaki látta volna anya tekintetét, akkor talán megértené.. Abban a szempárban minden volt, csak megértés nem.
- Alex, adj nekem igazat! Képes volt egy éjszakára eltűnni, a srác anyja hívott fel HAJNALI egykor, hogy bocs, a lányod elaludt! Milyen viselkedés ez?! - pattogott még mindig, én pedig kínomban felnevettem. Komolyan ilyen dolgokon hogy lehet ennyit rágódni? Itt vagyok nem? 11 előtt. Nem ez a lényeg?
- Anya.. Ashton jó fej srác! London a velejéig ismeri, és ez fordítva is igaz! Amúgy meg ha érdekel, kb. 10 perc múlva már Ash is tudni fog erről a vitáról! Franc érti, hogy téged ez mi a szarért zavar ennyire..- vont vállat a bátyám, majd két gyors lépéssel mellettem termett, és a vállamat átkarolva magához húzott - Nyugi már, L!
- Jó, csak..
- Mesélsz?
- Naná! - morogtam a vállába, mosolyogva, ő pedig elengedett, de a jobb kezét továbbra is a vállamon pihetette.
- A-a! London, itt marad, és.. - kezdte anya, de Alex félbeszakította.
- Megbeszélem vele! Megvettem mindent, kipakolod?
- Legyen - legyintett lemondóan, és mire felfoghattam volna, hogy mi történik, Alex behúzott a szobájába.
- Na halljam, mi történt? - tette csípőre a kezét, én pedig elhuppantam az ágya szélére.
- Most kajak eljátszod a védelmező bratyót? Amúgy meg mióta van kirakatban a dzsekid? -tettem fel a kérdéseim, majd a párnája alá nyúlva kihúztam egy zsepit, és megtöröltem az arcom.
- Figyelj - guggolt elém az ágy szélénél - Én tényleg aggódtam érted. Úgy volt, hogy hazajössz, erre éjjel hívnak a telódról, hogy elaludtál máshol. Jó, persze utána megnyugodtunk anyával, de mégis bennem volt valami félsz.. London! - csettintett az orrom előtt, hogy rá figyeljek - Tudom, hogy durva amiket anya mond, meg tényleg gáz, hogy ennyire utálja Ash-t, de ettől függetlenül legyél már kicsit körültekintőbb! Az istenit, tényleg a frászt hoztad ránk! - karolt át, egy halvány mosolyt megeresztve pedig az én kezeim is a vállaira fonódtak.
- Én is téged, tesóó! - nevettem fel ezen a napon először, végre felszabadultan. A hajamat összekócolta, majd mikor elengedett, felmászott az ágyra, és elterült rajta. Utána mentem, és a párnák közé vettettem magam, amik durván Alex illatúak voltak. Egy darabig bámultam a plafont, mikor megköszörülte a torkát, és felém fordult.
- Elmondod? - Ezt már nem a veszekedésre kérdezte.. Tudtam, hogy megérezte, hogy van más bajom is.
- El - sóhajtottam.
- Benne van Irwin is, mi?
- Miben nincs?!
- Az ágyadban.. remélhetőleg! - röhögött fel, és én is vele nevettem. Úgy látszik ma az ő poénjai azok, amikre szükségem van.
Hi or Hey, guys!
Tudom, hogy konkrétan ütjük az éjfélt, és 7fő van, de ez extra hosszúra sikeredett,
így inkább nem szedtem szét. Iszonyatosan hálás vagyok a 8 (!!!) feliratkozóért, és
a 3 kommentért! Tényleg, ha lehet ilyet mondani dagadok a büszkeségtől! Még
mindig mondom, ha valakit ez gátolna emg, hogy nincs kód, a kommentelésnél,
nyugodtan írhattok pár sort! Nem tudom, mikor lesz következő rész, de lehet,
hogy még a hétvége előtt!
Na, azért bírjátok ki, már csak 2 hét a suliból!
Álohá:
Becka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése