majd csütörtök felé jön. Hogy őszinte legyek akarnék sokkal többet
is írni most, de nincs időm..
Amúgy a résszel kapcsolatban..nem igazán történik benne semmi,
de ettől függetlenül szerettem ezt a részt írni, mert feldobott. Komolyan
jó kedvem lett tőle! Remélem valamennyire nektek is.. Csütörtökig
komizzatok, és pipáljatok (kérleeek) !
Csáo Belláá!
[Június van embereeek! Egy hónap van a szülinapomig.. De öregszem, hinnye.]
Becka
- De miért aludtál vele? - persze bratyó, trafálj bele abba, amire még én sem tudom a választ.
- Nem tudom.
- De csak tudod, ha vele aludtál! - ne kötekedj, baszod..
- Hidd már el, hogy nem!
- Nem hiszem! - csak kötekedik..
- Akkor kabbe!
- Kapja be Ashton, miért aludtál vele? -ne feszegesd a határaim!
- Nem tudom - levegő ki, és be.. nyugi!
- Lalala.. Nem hallak!
- Mennyire gyerekes vagy! - mindjárt az arcába dobok egy párnát.
- Nem úgy mint te! Miért aludtál Irwinnel?
- Mert jó volt vele! Most boldog vagy? - párnával verem fejbe, hogy elfojtsam a vigyorát, miközben én is próbálok rájönni, ezt miért is mondtam.
- Csak kihúztam belőled, csak kihúztam belőled, salalalala! - ül feljebb, és ezer wattos vigyorral az arcán rugózik az ágyon.
- És ebből mire következtetsz?- forgatom a szememet, próbálok leszállni az ágyról, mert már szédülök a folyamatos le-föl ringástól.
- Arra, hogy bírod! Irwin odáig lesz! Bree drága, bírja azt a hülye fejét! Tudtam én, hogy összejöttök, és azt is, hogy ő is téged! Fuh, kíváncsi leszek, ez hogy alakul majd köztetek! - kiáltozik felettébb elszabadultan, egészen addig, amíg hasba nem vágom.
- Sehogy! Nem fog sehogy sem alakulni, mivel egy; én nem bírom őt..
- Első fázis, a tagadás! - teszi fel mutató ujját a levegőbe.
- Folytathatom? - fújok egyet a hajamon, miközben vigyorog. Folyton vigyorog. Már bánom, hogy belekezdtem, és főleg, hogy neki.
- Jah, naná.
- Kettő; ő se engem, és három.. Ever oda van Ash-ért. Ebben kérnék tőled segítséget..
- Várj! A szöszi kajak belezúgott Irwinbe? Az ő esete inkább Luke. Ash-hez nem ő, hanem te illesz! Ez így.. - a tarkóját vakargatva fúj egyet ő is, úgy látszik ez ilyen családi szokás.
- Ha abbahagytad, hogy összeboronálj minket, akkor segíthetnél. Ever-t valahogy észre kéne vetetni Ash-sel, ugyanis ő egy lányra sem néz úgy. Mikor bármikor erről kérdeztem őt, akkor mindig nevetve vállat vont, és azt mondta, hogy senki sem érdekli..
- Téged kivéveee! - röhög az arcomba, majd hagyat dől, a kezét a feje alá temeti, és a plafont bámulva egy fura tervet hadar el - Ever nem tud róla, hogy Ashsel aludtál, ez maradjon is így, sz'al beszélj a sráccal, ez a titok legalább közelebb hozz titeket egymáshoz. Mond neki azt, hogy Evernek tetszik a ti barátságotok, és ő is részt akarna benne venni, vagy valahogy így tálald neki ezt az egészet, és ezek után meg intézd mindig úgy a dolgaid, hogy Ever mindenhol ott legyen. És kész, a végén talán össze is jönnek.
- De akkor mi lesz Irwin, meg az én barátságommal? Azzal, amiben csak ketten vagyunk? - kétségbeesetten nézek Alex-re.
- Kettesben szeretsz vele lenni, és akkor nem bírod? Hm?!
- Befogtam..- lemondóan rázom a fejem, és nagyot sóhajtok. Ez hosszú menet lesz. De egy barátért mindent, nem? Különben nem ér az egész semmit.
Kifelé veszem az irányt, de Alex még utánam szól.
- Egy köszönömöt sem kapok?! - még háttal is tudom, hogy fintorogva felhúzza az orrát.- Majd ha leszállsz az Ash + London témáról, akkor igen..
- Megvagyok anélkül a szó nélkül még.. pár évig - röhög jóízűen.Mérgesen rávágom az ajtót, röhögjön magában. Nem érdekel. Legalábbis ezt próbálom elhitetni magammal, miközben belül mégis valamiféle megnyugvást érzek. Én illenék Ashhez? Nem London, mire fel ez a gondolat? Istenem, kezdek bekattanni..
Sosem jönnénk össze, hiszen csak barátok vagyunk. Mi vagyunk a példái a fiú- lány barátságnak.
Mire észbe kapnék, már csörög a telefonom, bár most nem a Hail to the King üvölt belőle.
A So Far Away eleje szól, amit még Ash állított be magának. Azt mondta, idézem " Ez a dal.. végre igazán dal. Fuh, baszki de szeretem." És ezzel kikapta a telefont a kezemből, és beállította. Gyorsan még lövetett egy selfiet is, amin ketten vagyunk, én fél szememmel hunyorogva húzom be a fejem, miközben Ash a kamerát tartja, a másik kezével pedig a Luke sapiját tolja a fejembe, persze közben mind ketten vigyorgunk.
- London hova tűntél, azt hittem reggel még itt leszel mikor fel kelek, és amúgy meg miért nem ébresztettél? Harry egyfolytában csak mondja, hogy felkeltett, meg valami óráról hadovál, és néha elhadarja a nevedet is, totál megijedtem, hogy hova lettél, erre közli hirtelen, hogy felugrottál és elrohantál.. Ezek szerint szó szerint! - hallom hogy végre levegőt is vesz, így egy sóhaj keretében távozik belőle minden ingerület.
- Uhm.. Jó reggelt?! - próbálkozok meg elsőre ennyivel, hátha ez kicsit enyhíti az amúgy félig meddig érthető dühét.
- Ennél jobb már nem is lehetne.. De most már tényleg! Valami történt, hogy így elrohantál? Vagy valamiért kiakadtál? Eddig sosem csináltál ilyet.. Jó eddig nem is aludtál itt, de..
- Ashtoooon, nyugi! Semmi, csak.. - istenem mit mondjak, sosem voltam még vele ilyen helyzetben, és amúgy is.. - anya SMS-ezett, hogy 11-re otthon legyek, én meg még beugrottam Ever-höz is, így..
- Uh, Hogy-hogy? - legalább a téma elterelődik.
- Figy, 20 perc múlva Maddoxnál, a szokásos? Kicsit össze kéne szednem magam, meg amúgy is keveset aludtam..
- Ok-ok, nekem sem ártana, bár be kell vallani, egész kényelmes ez a kanapé.. - röhög a telefonba.
- Na álljál, le Irwin! - vigyorgok én is, bár fogalmam sincs min, vagy esetleg miért. Csak.. úgy! Kész, ennyi.
- Később, Bree - köszön el, én pedig nem tetszésem miatt morgok egyet, és leteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése